"Ritkák manapság a jó kapcsolatok. Félünk tőle. Vagy én - vagy te. Rendszerint mindketten félünk, főleg azért, mert saját magunk előtt is kiderül, mi az, amit nem óhajtunk, és nem merünk megpillantani magunkban. A jó párkapcsolathoz bátorság kell. Nyíltság. Nyitni pedig csak az mer, aki nem fél meglátni önmagában mindazt, amit nem szeret, és nem fél kiadni másnak a "titkos kódjait. " Ezt csak azzal tudod megtenni, aki szeret téged. Vagyis tudod, hogy jót akar neked." (Müller Péter)

,,Az ősi hagyományokban a nemi érintkezés magasztos dolog volt.
Manapság már ez is fura számunkra.
De még furább, ha az indiai vagy a taoista világ erotikus képeit nézegetjük.
Szinte alig találni olyat, ahol a férfi teljes súlyával ráfekszik a nőre, leteperi, mint birkózó az ellenfelét, és valósággal megerőszakolja.

A szerelmes pár rendszerint összefonódó lábakkal ölelkezik, egymás mellett állva, mint az összecsavarodó indák, de még inkább úgy, hogy a nő van felül, irányítja az aktust, s szinte “beavatja” az öle alatt fekvő szerelmesét az egység misztériumába.
A hanyatt vágott nő, mint a brutális férfiöröm passzív áldozat, nemcsak az ősi időkben, de még a mai bennszülött törzseknél is olyan megrökönyödést váltott ki, hogy ezt a helyzetet elnevezték “misszionárius póznak”.
Ilyesmit ugyanis a nyugati embereknél tapasztaltak először. Később bizonyára már nem csodálkoztak, hogy ugyanazok a férfiak, akik saját asszonyaikkal ilyen “könyörtelenül” ölelkeztek, velük sem bántak kíméletesebben: kifosztották, kipusztították őket, és akik élve maradtak, azokat eladták rabszolgának.
Amikor a Jóskönyvet írtam, sokat tűnődtem azon, hogy az ősi Kínában az egyik legboldogabb jósjel, a ,,Virágzás” miért néz ki úgy, hogy az Ég lent van, és a Föld fent.
Vagyis alul van a férfi-jang és felül a női-jin.
Manapság ezt éppen fordítva gondolnánk.
A kínai bölcsek szerint azonban ez az optimális állapot.
A Teremtő, a Szellem, a Férfi-jang lentről, a mélyből hat, aláveti magát a nőnek – és a Befogadó, a Föld, az Asszony-jin fölötte van a magasban és uralkodik.
Ahol ez a jósjel megvalósul, ott az élet fölvirágzik.
Ott jó élni. Oszlik a sötétség, béke lesz, harmónia, az emberek boldogok és minden kivirul.
Ahol pedig fordítva van, ahol az Ég van fönt és a Föld lent – ahol a Férfi maga alá teperi az Asszonyt, ott pangás van. Csőd, kudarc és sötétség.
Mai ésszel ezt nem is értjük.
Hát nem a férfi uralkodik az asszony fölött?
Nem a férfi a Fény, az Ész és a Hatalom – és az asszony az ösztönös Homály és Érzelem és a Szolgálat? Nem az ég van fönt s a föld lent?
A kérdésekre azért nem tudunk felelni, mert ebben a tébolyult és hazug világunkban teljesen összezavarodtak a fogalmak, nem ismerjük már a férfi- és női szerepek valódi értelmét.
Nem az a baj – és ezt elsősorban a sértett férfi olvasóimnak mondom -, hogy évezredek óta férfiuralom van.
Hanem az, hogy nem tudjuk, mit jelent igazán férfinak lenni!
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, melyre építeni lehet.
A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.

Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi.
A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt.
Nem a háború, hanem a béke megóvása.
És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése.
A hűség.
Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány.
A keleti harci művészetekben csakis a védelem a megengedett!
A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a békét, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. ,,Erős az, aki önmagát legyőzte.” – mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire tekintettel nincs, nem az Igazi Férfi arca!
Ez a torzképe.
Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy “férfiuralom” van – az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. Ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a ,,jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)

A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.”

Müller Péter

A gondolkodás rabja vagyok?

Az ego számára a jelen pillanat gyakorlatilag nem létezik. Csak a múltat és a jövőt tartja fontosnak. Az igazságnak ez a teljes fejre állítása a felelős azért, hogy "egoüzemmódban" az elme működése annyira zavart. Állandóan a múlt életben tartásával foglalkozik, hiszen anélkül ki is volnál? Minduntalan kivetíti magát a jövőbe, hogy biztosítsa folyamatos fennmaradását és hogy valamiféle megkönnyebbülést vagy kielégülést találjon ott.

Azt mondja: "egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, akkor majd jól fogom érezni magam, akkor majd boldog és kiegyensúlyozott leszek". De még olyankor is, amikor az egó látszólag a jelennel foglalkozik, akkor sem a jelent látja. Teljesen tévesen érzékeli azt, mert a múlt szemüvegén keresztül nézi, vagy egy cél elérésének az eszközévé redukálja. Olyan cél eszközévé, ami minden esetben az elme által kivetített jövőben található. A fölszabadulás kulcsa a jelen pillanat. Képtelenség megtalálni azonban a jelen pillanatot, amíg te az elméd vagy.
Eckhart Tolle

Olyan társat kívánok Neked az Új Évben, aki majd nem csak szemével lát Téged, hanem a lelkével is érez...nem csak a kezével simogat majd, hanem gyengéd, szerelmes szavakkal, nem csak a karjával ölel át, hanem féltő szeretettel,..Aki nem a mobiltelefonjában tárolja a neved, hanem a szívében hordozza azt, aki soha nem múló vággyal kíván... Akinek , ha belenézel a szemébe, a lelkébe is betekintést nyersz, és ott megpillanthatod a saját, gyönyörű lelkedet...Csupán ennyit kívánok Neked...
( Ha 2014-ben megtalálod, majd tudd, hogy kinek köszönheted ) :))

Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát.
Nem látja igazi arcodat-mert nem szeret. 
Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád.Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi.
Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted.
Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele.
Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.
Müller Péter

A hitem szerint a gondolkodás a legnagyobb kincsünk (!?)

Az elme uralma csupán egy lépcsőfok az evolúcióban. Itt az ideje, hogy sürgősen továbblépjünk a következő lépcsőfokra, különben az elme, ez a szörnyeteggé nőtt fenevad, elpusztít minket.

A gondolkodás és tudat nem rokonértelmű szavak. A gondolkodás a tudatnak egy kis része. Gondolat nem jöhet létre tudat nélkül, de a tudatnak nincs szüksége gondolatra. Az elme lényegében túlélési gépezet. Alkalmas támadásra és önvédelemre más elmékkel szemben, információ gyűjtésére, annak tárolására és elemzésére, viszont egyáltalán nem kreatív. Minden igaz művész - akár tudatában van, vakár nem - az elmenélküliségből, a belső csendből alkot.

Ezt követően az elme csak formába önti a kreatív sugallatot vagy felismerést. Még a nagy tudósok is arról számolnak be, hogy alkotó áttörésük pillanatai a mentális nyugalom idejére esnek. Nem az elme, nem a gondolkodás eredménye, hogy a Földön az élet csodája vagy a tested megteremtődött és fennmaradt. Nyilvánvaló, hogy egy olyan intelligencia műve, amely sokkal hatalmasabb, mint az elme.
Eckhart Tolle

"Többek között a nőiességed/férfiasságod megélése összefügg a szexualitásoddal. A szexualitásod pedig összefügg az önszereteteddel – és éppen ezért a bőségeddel és a boldogságoddal. "

Egy jó párkapcsolat éppen olyan műalkotás, mint egy vers, egy tánckettős vagy egy hegedű-zongora szonáta. Sajátos belső rend és valami intelligens lelki kultúra működteti. 
Müller Péter

„A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasra emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bizonyít, a könny meglágyítja a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemesé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfié a hatalom, a Nőé az érzelem.
A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.
A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.
A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom, a Nő szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentség előtt térdet hajtunk.
A Férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az ég.”

Victor Hugo

Manapság nem az érzelmek és a szexuális örömök kölcsönös adása és a kapása a lényeg, hanem mennyiségi komplexusban szenvednek az emberek, főként a férfiak. Annyi változat van a férfi-női kapcsolatra, és ma mindegyiket úgy hívják, hogy szerelem. Ez nem igaz, a szerelem sokkal ritkább és mélyebb jelenség, és borzasztó nagy ajándéka az életnek.

Popper Péter

"A kapcsolatok tükröt tartanak elénk. Egy kapcsolatból megismerhetjük tulajdonságainkat, embertársaink felé támasztott elvárásainkat, függetlenül attól, ki áll a másik oldalon: a főnök, egy kollégánk, vagy beosztottunk, egy barát, a szerelmünk, férjünk, feleségünk, vagy éppen gyermekünk. Amit legkevésbé szeretsz ezekben az emberekben, az saját magad: magatartásod, elfojtott ösztöneid, néhány merev elképzelés. Nem vonzódtak volna hozzád, nem ismernéd most őket, ha nem illenének szervesen az életedbe."
#LouiseLHay #Éld az életed

"Nem kell félned. 
Mert elfogad. 
Éppen olyannak, amilyen vagy. 
Ne játssz, ne próbálj másnak mutatkozni mint ami vagy 
csak azért hogy elfogadjon. 
Lehet, hogy kockázatosnak tűnik. 
De másként nincs értelme.
Hiszen az a lényeg hogy téged szeressen.
Olyannak amilyen vagy.
Nem olyannak aminek játszod magad.
És így valójában kockázat sincs.
Hiszen aki szeret,
akinek rád van szüksége az éppen azért fog szeretni aki vagy.
Amilyen vagy.
És te is azért fogod őt szeretni neked is épp olyannak kell amilyen.
Azért szereted, azért van rá szükséged és éppen rá.
Aki elfogad."

- Csitáry-Hock Tamás -

"Van két ember, akik szeretik egymást. Nem szerelem, mert az elmúlik. Ez soha! Barátság? Ez annál sokkal több! Egy földöntúli viszony, Amelyet az angyalok támogatnak. Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat. Összeköt kétembert egy láthatatlan szál, Melyet senki nem szakíthat szét. Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit. Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van, És bármit megtennének a másik boldogságáért. Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka, És boldog lehet az, aki ezt megélheti."

Szívügyekben ne alkudj meg: miért is tennéd? Ne akard beérni kevesebbel és ne akarj olyannal lenni, aki beéri kevesebbel! Minden vágy, remény vagy álom, ami benned él megvalósítható, s csak egy dolog van, ami megölheti őket: a megalkuvás. 
Fogadd el, hogy megérdemled a legjobbat - valakit, aki úgy szeret, ahogy szeretnéd. Valakit, aki a másik feled: mindig az, amelyiket szeretnéd!

Egy nő csak annyira ragyoghat, amennyire a férfi engedi. Viszont egy dolgot sosem szabad elfelejteni: aki ragyog, azt észreveszik, és épp ezért megy ez ritkán hosszú távon. Kezdetben mindig érdekes az, ami tündököl, ám később fenyegetővé válhat a tény, hogy mi van akkor, ha ezt más is észreveszi.

Oravecz Nóra

"A szeretethez nem kell mindig testi közellét.
Minél valódibb egy szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is.
Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet.
A város másik pontján is.
Néha a Föld másik pontján is."

/ Müller Péter /


           

"A nő a férfi bordájából teremtetett. Nem a
fejéből, hogy felette álljon és nem a lábából,
hogy kedvére tiporhassa. Hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen. A karja alól, hogy öleléssel óvja. A szíve mellől, hogy szeresse."

                      Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.(Szent Ágoston)

Amikor rá nézek látom magamat, és 
amikor magamra nézek, látom Őt.

Rumi