1. A Lázadó - - Egyetlen Lélek sem lehet maradéktalanul elégedett azzal a világi káosszal, melynek átrendezésére született! Olykor indulatoktól hevesen, lázat adó. A begyepesedett világrend nem díjazza őt.
Ugyanakkor Örök érvényű, hogy egyetlen ébredező Lélek sem képes rendet tenni még a legkisebb környezetében, addig, míg fel nem ismeri valódi önmagát és nem éli meg a belső egyensúlyt.
2. A Megbocsátó - - Még nem a hatalmának ismerete szerint kegyelmes, hanem gyengesége szerint elnéző.
3. Az Alkotó - - Egyetlen, a Mennyekből visszatérő, de még szunnyadó Lélek sem valami és valaki ellen tesz, amikor valami, valaki mellett cselekszik! Az ideákat hozza ideát, mikor az önképzés által kiteljesedik, valamely nagy élményből születő művészeti, vagy tudományos ágon.
4. A Tudók pedig már túl vannak a Hiten, megismerésből fakadó Tudáson, és már életük sokrétű szerepein át KÉPesek azt hitelesen megjeleníteni itt, az anyagi világban. A mennyei Vágyak eszményképet teremtettek, melyek a megvalósulás pillanatában Tapasztalattá érnek.
Így Szellemül át az anyag, s a matéria az Isteni Ideák Mátrixává Nemesül.
S a Tudó már nem Személy, hanem Valódi - JelensÉG!
Mesterek Mestere az, ki a két, elkülönültnek látszó világnézetet a Szeretet szent násza által EGYséges Egészként egyesíti. Hitből és megismerésből épít Új Földet a jövő Isteni Gyermekei számára.
/Forrás: A szétszóródott Írmagok EGY-Másra találása/
