Ebben a cikkben a Spirituális Tudomány segítségével definiáljuk az egót.
1. Az ego spirituális meghatározása
Spirituális nézőpontból az ego (aham) azt jelenti, hogy valaki önmagát különálló lénynek éli meg, Istentől és a többiektől elválasztva. Ennek oka a fizikai testtel való azonosulás és a szubtilis test különböző központjaiban lévő impressziók (benyomások, hatások, sanskār). Az ego meghatározza életünket, mert elhisszük, hogy létezésünk az 5 érzékszervre, elménkre és intellektusunkra korlátozódik és meggyőződésünkké válik, hogy egyéniségek vagyunk a tömegben.
A Spiritualitás Tudománya szerint igaz Önvalónk a Lelkünk, vagyis a bennünk lakozó Istenprincípium. Ennek tudatában és ehhez méltóan kellene élni a mindennapi életünket. Mivel mindannyiunkban ugyanaz az Isten lakik, spirituális szemszögből az egész Teremtés – Egy.
Az egónk szintjétől függően vagyunk képesek magunkat az Istenprincípiummal, azaz a Lelkünkkel azonosítani. Amennyiben nagy az egónk, csak csekély mértékben fedezzük fel a bennünk lakozó Istent.
2. Az ego pszichológiailag vizsgálva
Egy laikus ember az egót büszkeségnek írná le. Olyan gondolatok, mint „az én testem, az én emlém, az én intellektusom, az én életem, az én birtokom, az én feleségem, az én gyerekeim, az én boldogságom, stb”, mind-mind az egóból erednek.
Ego (ahankār), én-tudatra ébredés (ahambhāv), büszkeség, önfejűség, önzőség, az „én” szóval összekötött jelenségek csak pszichológiai szinten állnak kapcsolatban az egóval vagy „aham”-mal.
3. Szubtilis kép egy egóval rendelkező személyről
Alább láthatjuk egy egoista személy szubtilis (finomrezgésű) képét, amelyet az SSRF egy magasan fejlett hatodik érzékkel (ESP) rendelkező Istenkeresője rajzolt. A sötét árny, ami körülveszi a Lelket, az az ego. Mivel ennek a személynek magas az egója, képtelen magát a Lelkével azonosítani. Az egója miatt fekete energiaburok gyűlik köréje. Mikor egónk magas, az megakadályozza, hogy az Istentől folyó Kegyelem eljusson hozzánk.
A fekete energiaburok miatt nem éri el a személyt Isten Áldása. Ez életét negatív irányba befolyásolja.
Az ember egójának két fajtája létezik:
1 Tiszta ego
Az ego ezen fajtája magasabb szinten lévő Szenteknél figyelhető meg, akik még nincsenek teljes egységben Istennel. Ezek a Szentek még rendelkeznek egy könnyed én-tudattal. Ez a fajta ego ahhoz szükséges, hogy a testi funkcióikat fenntartsák és ellássák.
- A tiszta egót megérthetjük a következő gondolatminták alapján:
- Magunkat különbözőnek vagy elválasztva látni Brahman-tól (Isten princípium), az csak a dualitás kreálta én-tudat.
- Tudatában lenni saját létezésünknek.
- Spirituális érzelmet (bhāv) érezni, hogy „minden és mindenki egy, én másokhoz tartozom, és mindenki hozzám.
Ez a fajta ego csak addig létezik, amíg a fizikai test, majd megszűnik, amikor a Szent elhagyja testét (meghal).
2 Tisztátlan ego
Legtöbbünknél ezt a fajta egót tapasztaljuk. Valamennyien azonosítjuk magunkat testünkkel, érzelmeinkkel, érzékeinkkel és büszkék vagyunk intellektuális képességeinkre. Ezek lenyomatokat (impressziókat) hagynak a szubtilis testünk központjaiban, ahol kialakulnak jellemvonásaink, vágyaink, előszereteteink, előítéleteink, stb.
Attól függően, hogy milyen a gondolataink és érzelmeink minősége, egónk lehet: sāttvik (túlnyomórészt Sattva), rājasik (túlnyomórészt Raja) vagytāmasik (túlnyomórészt Tama) jellegű.
- Tāmasik ego: Azt az egót, amelyben a szubtilis Tama alkotóelem a túlsúlyos, tāmasik egónak nevezik. Ilyen például: aki kizárólag saját erejében és képességeiben bízik, és önzően csak saját sikerét és javait tartja szem előtt.
- Rājasik ego: Azt az egót, amelyben a szubtilis Raja alkotóelem túlsúlyos, rājasik egónak nevezik. Ilyen például: aki folyamatosan a boldogságot és szenvedélyt keresi, kergeti..
- Sāttvik ego: Azt az egót, amelyben a szubtilis Sattva alkotóelem túlsúlyos, sāttvik egónak nevezik. Ilyen például: aki önfeláldozó, vágyik a spirituális gyakorlatok végzésére és sāttvik természetű.